24. rész - Egy kellemetlen szobatárs

Sziasztok, tudom, rengeteg időt kihagytam és jogotokban is áll haragudni rám, de megint ihlethiányban szenvedtem. Egyébként ha nem lenne ennyi érdeklődés a blog iránt, már rég abbahagytam volna, ezt csak kizárólag miattatok írom, mert örülök, hogy van egy sikeresebb blogom, mert mostanában válságban vagyok. Új blogot kezdek és senkit sem érdekel és nem tudom miért van ez. 

Ezért muszáj vagyok itt reklámozni az új blogomat. 

A történetről: 

"2011-ben jófiúként érkezik meg Louis Tomlinson a csapatba, azonban a körülmények nagyon is megváltoztatják őt. Törtetővé válik és nagyképűvé, azt hiszi ő a legjobb játékos. Egyeseket különösen irritál, de igazán akkor csapja ki a biztosítékot, amikor elcsábítja egyik csapattársának a barátnőjét, teljesen gátlástalanul. Egyre lejjebb süllyed és képtelen elismerni, hogy segítségre van szüksége. Konfliktusok konfliktusok hátán, szerelmi háromszög, bulik, drogok, alkohol, cigi, tetkók ---à ezek jellemzik ezek után az életét, amiből ki kell lábalnia. Vajon visszatér a helyes útra vagy teljesen elborul? Milyen útra tér ezek után? Belátja, hogy hibázott és igyekszik helyre hozni a dolgokat? A történetből kiderül."

Ha felkeltette az érdeklődéseteket, akkor ide kattintva eléritek a blogot. Kérlek titeket, adjatok neki legalább egy esélyt. Én nem erőltetek senkit sem, mert tényleg csak olyanok iratkozzanak fel, akiket érdekel és olvasni fogják a későbbiekben. Egy esélyt azért megérdemel. 

Akkor most nem is húznám tovább az időt, betenném az új részt. Köszönöm a 3 feliratkozót, ennek köszönhetően már 83-an vagytok

Louis szemszöge

Anya egyik reggel beállított hozzám, mintha mi sem történt volna, kiderült, hogy csak azért, mert Claudio kitette, legalábbis ezt feltételeztem, mielőtt mondott is volna bármit is. Úgy gondoltam, hogy előtte valami fontosat kell vele közölnöm.

-Anya, jelentkeztem az X-Factorba! –jelentettem ki kissé félénken, ugyanis tartottam a reakciójától, de ehelyett nagyon meglepődött és szóhoz sem tudott szólni.

-Azt meg hogyan? Te tudsz énekelni? –kérdezte ledöbbenten és amiatt, hogy ő mindig mással foglalkozott, azáltal róla szinte semmit sem tudott, a saját gyerekéről és ez nekem nagyon is fájt. Nem is értem mit keres itt, csak kizárólag annak köszönhette, hogy bejöhetett, amiért Niall beengedte, mert én nem tettem volna meg.

-Nem mondtam, hogy tudok, de azt sem, hogy nem tudok, csak szerencsét próbáltam, de nem hiszem, hogy ez téged érdekelne. –közöltem vele szemrehányóan, hogy azért nézzen magába.

-Miért mondasz ilyeneket, kisfiam? Igenis érdekel, hogy mi van veled. Nem értem a viselkedésedet. –egyre biztosabbá vált, hogy Claudio szakított vele és akkor hirtelen érdeklem, eléggé érdekes anyuka, az tény.

-Eddig le se szartad, hogy mi van velem? Mi ez a hirtelen változás. Csak nem tett ki Claudio? –kérdeztem rá, ekkor ő lehajtotta a fejét és úgy, mint aki szégyelli magát, akkor ezek szerint mégis csak jól sejtettem. Kizárólag ezért keresett fel, mert ha nincs ló, jó a szamár is és én ezt nem fogom neki hagyni.

-Sajnálom anya, de engem ez nem tud meghatni. Ha nem tett volna ki, fel se kerestél volna. Igazam van? –emeltem fel a hangom, nem érdekelt, hogy az anyám, ha egyszer kiérdemelte, hogy ilyen hangnemet üssek meg vele, talán csak észreveszi magát.

-Igen, összevesztünk és kitett, bár a cuccaimat még nem dobta ki, de ma estig azt is el kell onnan vinnem. Azt mondta, hogy a szavát tartja, tehát továbbra is fizeti ezt a lakást, de csak addig, míg nem lesz valamelyikünknek munkánk. Tehát én ma este már itt fogok aludni. –közölte letörten, én szinte teljesen ledöbbentem és oda az álmomnak, miszerint, hogy saját lakásban éljek függetlenül. Nem tartott sokáig, mert anyám ideköltözik hozzám és megint el kell viselnem a korlátozásait, amiket én már nagyon untam. Nem tudtam vele mit tenni, az utcára mégsem tehetem ki.

-Rendben, akkor maradj. –törődtem bele, már csak a cuccairól kell elmenni, ami körülbelül két óra múlva meg is valósult. Mikor már áthoztunk mindent, el is vonultam a szobámba, hogy ne kelljen őt néznem. Legyen csak itt, úgyis csak kihasznál, csak addig vagyok neki jó, amíg nem jön egy újabb pénzes pasi. Szégyellem, hogy ilyen anyám van, el is fogott emiatt a sírógörcs, s ha ellenezni fogja az X-Factort, akkor azonnal megszakítok vele minden kapcsolatot, inkább támogatnia kéne, hogy szerencsét próbáltam. Bár sokáig úgysem kell aggódni, nem hiszem, hogy sokáig bent leszek a versenyben, de a remény hal meg utoljára. Kopogást hallottam, reménykedtem, hogy Niall az, de mikor kinyílt az ajtó, anyát pillantottam meg. A homlokomra csaptam egyet, majd hátat fordítottam neki és kinéztem az ablakon.

-Jól vagy, kisfiam? –kérdezte kedvesen, de mégsem hatódtam meg rajta, mert pontosan tudtam, hogy csak érdekből teszi ezt.

-Milyen érdekes, hogy amint egyedül maradtál, máris érdeklődsz felőlem, holott eddig rám sem hederítettél. –közöltem vele bosszúsan, de továbbra sem néztem rá. Éreztem, ahogy az ágy besüppedt mellettem, ami azt jelentette, hogy leült mellém, s csak ekkor fordultam meg.

-Ne értsd félre, Louis! Igenis nagyon fontos vagy a számomra, hisz te vagy az egyetlen fiam. –próbálkozott bevágódni, de valahogy átláttam rajta, nem fog ez neki menni.

-Hagyj békén, nem vagyok rád kíváncsi! –kiabáltam már szinte, hogy menjen el végre és ne nyaggasson tovább a hazugságaival. Könnyek csordultak ki a szemem sarkából, s hogy ne lássa a bánatom, ismét háttal ültem. Éreztem, hogy rosszul esett neki ez a viselkedés, de csak magának köszönheti. Egyébként legszívesebben felpattantam volna és a nyakába ugrottam volna, de erősnek kellett lennem, hogy megmutassam, igenis van benne tartás és haragszom rá. Ezt kell éreznie.

-Rendben, megyek, ha ezt akarod. –ekkor sértődötten távozott, nagyon rosszul éreztem magam, majd kitört belőlem a hiszti, ugyanis hangosan zokogni kezdtem, hogy még a szomszédba is áthallatszott. Valaki ismét berontott hozzám, szép óvatosan szemügyre is vettem, de szerencsére Niall volt az.

-Mi bajod van, Louis? Miért sírsz ilyen keservesen? –kérdezte aggódó tekintettel, aztán magához is ölelt.

-Anya miatt. –vallottam be neki az igazat, de az igazi érzéseimet neki sem akartam felfedni vele kapcsolatban.

-Tudom. Amit tesz, az szörnyű.

-Ez annyira rossz érzés. –kisírtam magam a vállain, ilyen egy igazi jó barát.

Teltek a hetek, az X-Factorban folyamatosan mentek a válogatások, s számomra minden egyes ott töltött perc izgalommal telt el, mivel teljesen kérdéses volt a továbbjutásom. Végül bekerültem az élőadásba, amit el sem mertem hinni, hiszen nem ezzel a céllal indultam, azt gondoltam, hogy majd szépen lejáratom magam, minden ismerősöm rajtam röhög majd. Nem így lett, hanem pont ellenkezőleg, ugyanis mindenki büszke volt rám, és Írországban is nyomon követtek engem, az ottani ismerőseim, akik nagyrészt Niallel közösek. Anya végig mellettem volt és támogatott is, így nem is tudtam volna haragudni rá, természetesen megbocsátottam neki. Megígérte, hogy megváltozik és, hogy nem fog felszedni több pénzes pasit, mert elege lett belőlük és Claudiot is minél gyorsabban el akarta felejteni. Én hittem neki, adtam neki még egy esélyt és lassan ki is kellett költözni Claudio lakásából, s ezt főleg én akartam. Niall hazament, onnan szurkolt nekem és mindennap beszélgettünk az interneten.

Egyik reggel csomagoltam, ugyanis határozatlan időre be kell költöznöm a mentorházba, mert az élőadásban ott leszek, bár úgy voltam vele, hogy én leszek az első kieső. Egyszerűen minden fellépésem előtt úgy álltam hozzá, hogy kiesek, de nem így lett, sőt fel is készültem, hogy a zsűri szépen leszól, de ehelyett az ellenkezője történt meg. Tisztában volt vele a családom, hogy nincs nagy önbizalmam, ezért próbáltak bátorítani, és, hogy ne úgy álljak hozzá, hogy kiesek, mert igenis nagyon jó vagyok és tehetséges. Nehezen hittem, sőt nem is nagyon, mert nem volt annyira könnyű. Beszélni mindig könnyebb. Már készen álltam a költözésre, anya el is kísért odáig, onnantól meg már egyedül kellett boldogulnom, ki kellett töltenem a papírokat, közben a csomagjaimat felvitték a megfelelő helyre, utána felkísértek, ahol találkozhattam is a versenytársaimmal, nagyjából már ismertem őket, de csak látásból, azonban még nem mindenkit.

-Sziasztok! –köszöntem jó hangosan, majd keresni kezdtem a szobámat.

-Szia. –köszöntek vissza többen is, benéztem minden szobába, hogy vajon hol lehetnek a bőröndjeim, s mikor megtaláltam, be is mentem. Egy két ágyas szobában találtam magam, az ablak tág volt és még adtak is hozzá két íróasztalt és szekrényt. Ezek szerint lesz egy szobatársam is, akit még én nem láttam, sőt lehetséges, hogy be sem költözött még, mert a cuccai sem voltak itt. Pedig milyen jó lenne, ha nem jönne senki és egyedül lennék a szobában, azonban ennek kicsi az esélye és túl szép is lenne, persze álmodozni azt lehet, de ez sem tartott sokáig, ugyanis egy fiú lépett be az ajtón nagy csomagokkal, valószínű ő lesz a szobatársam.

-Szia! –köszönt udvariasan, én is visszaköszöntem, utána ránéztem, s ekkor döbbentem le, ugyanis ismerem a fickót és nem a legkellemesebb társaság. Ő George Shelley és nem hittem volna, hogy ő is jelentkezett, sőt még azt sem néztem volna ki belőle, hogy tud egyáltalán énekelni. Valamiért itt van, tehát ezek szerint mégis csak tud valamit.

-Te meg mi a fenét keresel itt? –szólaltam meg flegma stílusban, mivel nagyon nem örültem neki.

-Azt, amit te. Én is bent vagyok az élőadásban, képzeld! –válaszolta ugyanolyan hangnemben, amilyenben én is szóltam hozzá.

-Nem tudtál volna másik szobába menni?

-Nem, mert ide tettek és most el kell, hogy viseljél. –ledobta magát az ágyra, majd elkezdett kipakolni, amihez én eléggé lusta voltam, ezért csak néztem magam elő az ágyon ülve.

-Te nem pakolsz? Nem sokára ebédelünk. –megszólalt körülbelül öt perc elteltével. Egyébként meg mi köze hozzá? Ha rajtam múlik, végig fogjuk veszekedni az itt töltött időnket, mert ettől a gyerektől a hajamat tudtam volna tépni.

-Törödj a magad dolgával, megértetted? –kiabáltam rá, aztán elfordultam, hogy ne kelljen bámulnom a képét. Azon gondolkodtam, hogy valakivel helyet kéne cserélnem, mert ki fogok tőle készülni, az egyszer biztos.

-Jólvanna, mit húzod fel így magadat? Amúgy meg nem akarsz jóban lenni? –próbálkozott, de kár érte, mindig is utálni fogom ezt a kis senkit. Biztos voltam benne, hogy apuci pénze miatt kerülhetett ide be és nem a tehetsége miatt. Pénzzel sok mindent el lehet érni, tisztában voltam vele, hogy én hamar kifogok esni, mert csak a pénzesek gyerekeit engedik tovább. Sajnos ez erről szól, előre le van már rendezve az egész, tehát semmi esélyem. Kissé el voltam keseredve miatta, de nem tehettem ellene semmit. Indulni kellett az ebédlőbe, utána volt egy fél órás pihenő, majd megkezdődött a legelső próba is. Mindenki kapott egy dallistát, azok közül kellett kiválasztani, amit majd szombaton el szerettünk volna énekelni.

Vacsoráig pihenő volt, mindenki azt csinált, amit akart. Én olvastam a dalszövegemet és magamban próbáltam elénekelni, azonban George nem így tett, ő befeküdt az ágyba és próbált aludni.

-Nem tudnál csendben maradni? Nem lehet tőled pihenni. –szólt rám, pedig nem is voltam hangos.

-Éjszaka kell aludni és bocs, hogy én jól akarok teljesíteni szombaton és nem alvással töltöm el a szabadidőmet. –még neki állt feljebb, érzem, hogy összeférhetetlenek leszünk egymás mellett, ugyanis én nem fogok egésznap lustálkodni. Elhiszem, hogy pénzzel mindent meg lehet vásárolni, így nincs is szüksége arra, hogy gyakoroljon és törekedjen arra, hogy jól teljesítsen. Felháborító, s gondolkodni kezdtem, mit is tehetnék ellene, majd arra döbbentem rá, hogy az égvilágon semmit.